Befejezetlen élet A  súlyos művészi filmdráma és az olcsó családi mozi között nagyjából éppen félúton helyezkedik el  a svéd Lasse Hallström rendezte Befejezetlen élet (An Unfinished Life, 2005). Legnagyobb gyengéje alighanem az oly sokszor feldolgozott alapsztori szokványossága (brutális párja elől gyermekével menekülő bántalmazott nő; magányába menekült idős férfi, aki idővel meglágyul…), illetve az, hogy a… Tovább »

A művész válságának indult, a válság művészete lett belőle Bergman: Farkasok órája Ingmar Bergman mestere annak, hogy a lehető legkisebb helyen a lehető legtöbb feszültséget megteremtse. Ebben a filmjében (Farkasok órája, 1968) ezt ezúttal nem csupán az egymáshoz közeledő és egymástól távolodó karakterek közti szikrakisülésekkel és a lélek belső feszülésével érte el (mint legtöbb alkotásában),… Tovább »

Ez a szerelem valamikor 6 éves koromban kezdődött. Tartott is vagy másfél évtizeden át. Aztán elszeretett az irodalom… A csillagok világa iránti rajongásom A holdbeli ember nyomában című csillagászati könyvvel kezdődött, amellyel akkor ismerkedtem meg, amikor még olvasni sem tudtam: anyám olvasta fel, nem is egyszer – újra és újra hallani akartam a Napról, a… Tovább »

Ahol én állok, ott nincs válság Az irodalom válsága Nemrégiben egy felkérésre reagáltam.  Literátus barátom arra kérte kollégáit, szóljanak hozzá véleményéhez, amely ezzel a mondattal kezdődött: „Letagadhatatlan, hogy az irodalom válságban van”, s egy rövid bekezdésben ki is fejtette, szerinte miért, azt állítva például, hogy „A több éves munkát igénylő, precízen kidolgozott nagyregények ideje leáldozott”…. Tovább »

Hatás és hatásvadászat világítótoronnyal A pszichodráma kettőséből a pszicho nem eléggé drámai, ami drámai, abban meg kevés a mélylélektan. A felszínen viszont vibrál az izgalom. Aludni jól fogsz utána. Scorsese: Viharsziget Remekül kezdődik Martin Scorsese művészi igénnyel megalkotott pszichothrillere (Viharsziget, Shutter Island, 2009), a nyitó képsorok és a  zene borzongtató akkordjai semmi kétséget nem hagynak… Tovább »

Hableány / Русалка Bájos főszereplő, kedves történet, olykor költőivé nemesülő mulatságos helyzetek. Mese keveredik a vaskos valósággal, a tenger fennkölt szépsége áll szemben a partján álló viskó sivárságával, az orosz lélek magasztos szimbólumát, Moszkvát elönti a hazug reklám. A tengerben fogant Alisza nem lehet balerina (ez minden orosz kislány álma), viszont megnémul, hogy aztán már… Tovább »

Gaál István: Cserepek Történetesen pontosan tudom, hogy a mostani újranézés előtt ezt a filmet mikor és hol láttam először – és utoljára: 1985 április 4-én az akkori ungvári Moszkva Moziban. Az év azért biztos, mert fiunk, Kolos pár hónapos volt, és Éva két szoptatás között „szökött el” mellőle; a nap meg azért, mert akkoriban a… Tovább »

Boszorkánykör Trill Zsolttal Másodszor is megnéztük Zsigmond Dezső filmjét, a Boszorkánykört. Bevallhatóan leginkább a főszereplő Trill Zsolt miatt, akit kijevi színésznövendék-kora óta ismerünk és akinek a pályáját (a gyér találkozásaink ellenére is kialakult barátság, meg persze a lenyűgöző színészi teljesítmény okán) fokozott figyelemmel kísérjük. Jóleső érzés karrierjét nyomon követni, tanulságos belátni azt az oda-vissza bejárt… Tovább »

Egy kínos beismerés margójára Szubjektív olvasat – ítélkezés nélkül Nem ítélkezve, halkan és tárgyszerűen. Günter Grass, Nobel-díjas német író, a Bádogdob, a Katz und Maus, a Kutyaévek, az Én évszázadom és a Ráklépésben világhírű szerzője a napokban beszélt először arról, hogy a háború utolsó hónapjaiban a Waffen SS tagja volt. Azért írom, hogy nem ítélkezve,… Tovább »