Mintha csak ellenőrizni szeretném, valósak-e a mai történések, leszaladok a lépcsőn a földszintre, ahol a kabátomat vállfára akasztottam. Zsebembe nyúlok a bizonyítékért. Berniczky Éva: Szerencsegyökér A könyv fülszövege: Berniczky Éva az intellektuális kortárs magyar próza képviselője Kárpátalján. Történeteiben a hétköznapi élet sivárságán és durvaságán minduntalan átvilágít a dolgok összefüggéseit és értelmét feltáró gazdag szimbólumrendszer. Novelláinak szereplői… Tovább »

troj•ca Heccegés a Szent Szerafim székesegyházban Első pillantásra furcsának tűnhet egy irodalmi alkotás ószlávisztikai megközelítése. BéDéKá VakCina című kötete azonban születése helyét illetően (Kárpátalja) és a szövegekben előforduló háttér-információk intenzív virtuális megjelenítése miatt méltán keltheti fel mindazok érdeklődését, akik az ószláv retorikát (mely tudvalévő, hogy az ószlávisztika hagyományos része), korunk egyik kihívásának tekintik. Az ószláv… Tovább »

Erotikus vers a szentendrei kőtárból Lupus, Szentendre első költője Magyarország egyik legfontosabb idegenforgalmi központja, a Dunakanyar éke, Szentendre gazdag történelmi múltra és színes múltbéli kulturális életre tekint vissza. Páratlan képzőművészeti hagyományait átugorva most érkezzünk meg első irodalmi emléke okán a középkorba. Szentendre római kori neve: Ulcisia Castra. Első irodalmi emléke pedig egy erotikus vers, ez… Tovább »

2019 áprilisában újra netnaplót írhattam a Literán (korábban 2006-ban), a négy naplójegyzet közül egyben Alberd Yollakáról írtam. Szerteágazó kapcsolatunknak csak a főbb epizódjait említettem, az alábbi, 2012-es feljegyzésemnek csak az első mozzanatát emeltem ki, holott a többi is érdekes. Альберт Йолка Költőtársam alighanem megorrolt rám, amiért versbe foglaltam a nevét… Történt, hogy a lív származású… Tovább »

A szerkesztetlen lényeg Nem gondoltam volna, hogy Buborék c. versemet cirka 30 évvel a keletkezése után Heller Ágnes, a legjelentősebb élő magyar filozófusok egyike fogja értelmezni és magasra értékelni – ami azért több mint hízelgő rám nézve. Történt, hogy tegnap üzenetet kaptam Szunyogh Szabolcs író, szerkesztő barátomtól. Van neki egy hétfő esti műsora a Klubrádióban… Tovább »

A sorsavert nyomoronc provinciába kapaszkodva Elszármazott alkotótársaim némejikének éppen ez a csökött provincia kínálja az egyetlen lehetőséget, hogy nevüket az irodalomtörténetbe becsempésszék. Talán még tíz évvel ezelőtt is az érintett szeméjneveket, könyv-, fojóirat- és lapcímeket sorra leírtam volna egy ijen kekec-jegyzetben, mivel afféle szókimondó gonzó-blogger voltam akkoriban. Ma már kicsit csodálkozom is azon, hogy mennyit… Tovább »

Balla D. legutóbbi regényén hét évig dolgozott – írja kritikusom. Én 8-9-nek számolom úgy, hogy közbül 1-2 éves kihagyások voltak. Lassan öt esztendeje annak, hogy harmadik regényem megjelent. Aktuálisan eléggé sok róla írt kritika látott napvilágot, némelyiket szinte már el is felejtettem. Most ez keveredett elő. Eredeti megjelenési helyén már elérhetetlen. A megbocsátás gesztusa Aki… Tovább »

Egy kínos beismerés margójára Szubjektív olvasat – ítélkezés nélkül Nem ítélkezve, halkan és tárgyszerűen. Günter Grass, Nobel-díjas német író, a Bádogdob, a Katz und Maus, a Kutyaévek, az Én évszázadom és a Ráklépésben világhírű szerzője a napokban beszélt először arról, hogy a háború utolsó hónapjaiban a Waffen SS tagja volt. Azért írom, hogy nem ítélkezve,… Tovább »