Mintha csak ellenőrizni szeretném, valósak-e a mai történések, leszaladok a lépcsőn a földszintre, ahol a kabátomat vállfára akasztottam. Zsebembe nyúlok a bizonyítékért. Berniczky Éva: Szerencsegyökér A könyv fülszövege: Berniczky Éva az intellektuális kortárs magyar próza képviselője Kárpátalján. Történeteiben a hétköznapi élet sivárságán és durvaságán minduntalan átvilágít a dolgok összefüggéseit és értelmét feltáró gazdag szimbólumrendszer. Novelláinak szereplői… Tovább »

Pánikbetegség öngyógyítása: pszichodráma A thrillerek műfaji besorolására is szolgáló pszichodráma kifejezés eredetileg nem filmes szakzsargon és nem is színpadi műfaj, hanem önismereti terápia, feltáró jellegű pszichoterápiás rutingyakorlat, amely a Freudtól egyre inkább eltávolodó új, kognitív lélektani felfogás keretében a pszichoterápiás kezelés gyakorlatában egy akcióelvű, cselekvésközpontú, tüneti- és feltáró jellegű gyógyítási módszer. Eredetileg Jacob Levi Moreno… Tovább »

Visszatérve rám – egy 2014-es jegyzetem – Mi tagadást, voltaképp hízelgő rám nézve, hogy amikor a kárpátaljai magyar irodalomról kérdezik a téma valamely felettébb avatott szakértőjét, akkor az újságíró még mindig, tíz évvel az irodalmunkból történt végleges kivonulásom után „velem kérdez”. Korábban Tóth Viktor vezette fel velem élesnek szánt kérdését,  most Lengyel János próbált rám… Tovább »

Az itt jobbra látható fényképet 1928-ban készítette Tsúszó Sándor egy párizsi kávéház ablaka mögul. Balra Andrè Breton, háttal az akkor Párizsba érkezett Joepardy. Most jöttek ki a kávéházból, Tristan Tzarára várnak, hogy együtt meglátogassák Luis Aragont és megbeszéljék a szürrealisták által háttérbe szorított dadaizmus további sorsát. A kalandos úton nemrég előkerült fotó közreadásának apropója, hogy… Tovább »

A sorsavert nyomoronc provinciába kapaszkodva Elszármazott alkotótársaim némejikének éppen ez a csökött provincia kínálja az egyetlen lehetőséget, hogy nevüket az irodalomtörténetbe becsempésszék. Talán még tíz évvel ezelőtt is az érintett szeméjneveket, könyv-, fojóirat- és lapcímeket sorra leírtam volna egy ijen kekec-jegyzetben, mivel afféle szókimondó gonzó-blogger voltam akkoriban. Ma már kicsit csodálkozom is azon, hogy mennyit… Tovább »

Büszkén mutatja hét esztendei munkájának bordó műbőrbe kötött eredményét. Újra és újra nekifutok a hosszú címnek, aztán inkább belelapozok… Van benne elég sok helyszíni fotó, jobb híján elidőzöm a hegyi kunyhóknál, fatemplomoknál. Hümmögök, mintha ismerném ezt a világot. Holott a külsőségeit sem eléggé. De mennyivel többet tudhat az, aki a legmélyére ásott. Csak külseje alapján… Tovább »

Ahol én állok, ott nincs válság Az irodalom válsága Nemrégiben egy felkérésre reagáltam.  Literátus barátom arra kérte kollégáit, szóljanak hozzá véleményéhez, amely ezzel a mondattal kezdődött: „Letagadhatatlan, hogy az irodalom válságban van”, s egy rövid bekezdésben ki is fejtette, szerinte miért, azt állítva például, hogy „A több éves munkát igénylő, precízen kidolgozott nagyregények ideje leáldozott”…. Tovább »