A kör négyszögesítése Vizuális terápia a művészet és a svindli határán Személyiségteszt a moziban: ha végignézed, önazonos vagy. De kicsoda? Ruben Östlund A négyzet (The Square, 2017) című filmalkotása 2017-ben mind a kifinomult és fanyalgásra szakosodott filmszakmai körökben, mind az elégedetlenkedni ugyancsak hajlamos nézők körében jó nagy port kavart: többek között elnyerte Cannes-ban az Arany… Tovább »

A művész válságának indult, a válság művészete lett belőle Bergman: Farkasok órája Ingmar Bergman mestere annak, hogy a lehető legkisebb helyen a lehető legtöbb feszültséget megteremtse. Ebben a filmjében (Farkasok órája, 1968) ezt ezúttal nem csupán az egymáshoz közeledő és egymástól távolodó karakterek közti szikrakisülésekkel és a lélek belső feszülésével érte el (mint legtöbb alkotásában),… Tovább »

Hatás és hatásvadászat világítótoronnyal A pszichodráma kettőséből a pszicho nem eléggé drámai, ami drámai, abban meg kevés a mélylélektan. A felszínen viszont vibrál az izgalom. Aludni jól fogsz utána. Scorsese: Viharsziget Remekül kezdődik Martin Scorsese művészi igénnyel megalkotott pszichothrillere (Viharsziget, Shutter Island, 2009), a nyitó képsorok és a  zene borzongtató akkordjai semmi kétséget nem hagynak… Tovább »

Gaál István: Cserepek Történetesen pontosan tudom, hogy a mostani újranézés előtt ezt a filmet mikor és hol láttam először – és utoljára: 1985 április 4-én az akkori ungvári Moszkva Moziban. Az év azért biztos, mert fiunk, Kolos pár hónapos volt, és Éva két szoptatás között „szökött el” mellőle; a nap meg azért, mert akkoriban a… Tovább »

Boszorkánykör Trill Zsolttal Másodszor is megnéztük Zsigmond Dezső filmjét, a Boszorkánykört. Bevallhatóan leginkább a főszereplő Trill Zsolt miatt, akit kijevi színésznövendék-kora óta ismerünk és akinek a pályáját (a gyér találkozásaink ellenére is kialakult barátság, meg persze a lenyűgöző színészi teljesítmény okán) fokozott figyelemmel kísérjük. Jóleső érzés karrierjét nyomon követni, tanulságos belátni azt az oda-vissza bejárt… Tovább »