Az infravörös sugárzási tartomány. Infrafűtés | Kult Blog: tartalom és PR marketing

Elektromágneses sugárzás vörösön innen

Linkmarketing

A tudománytörténet dokumentált tényei következtében különböző néven ismerjük az elektromágneses spektrum tartományait (pl. ultraibolya vagy mikrohullám), miközben nincs egyértelmű, éles választóvonal az egyes tartományok között. A elektromágneses spektrumon belüli sugárzástípusok elkülönítése a kutatások előrehaladtával oly módon finomodott, amilyen tempóban a szenzorok érzékenysége növekedett.

A teljes rezgésskálán a látható fény tartománya kicsiny, de az emberi érzékelés szempontjából ez a spektrum legfontosabb része, így határait külön is kijelölte a hullámokkal foglalkozó tudományág.

Az emberi szem érzékenysége mindössze a 0,4–0,7 μm közötti sávra terjed ki.

Ezen belül a kék szín 0,4–0,5 mikrométer, a zöld 0,5–0,6 μm, a vörös 0,6–0,7 μm hullámhosszú. Az ultraibolya sugárzás a spektrum látható részének kék-ibolya színű végéhez kapcsolódik. A látható fény vörös végéhez kapcsolódó infravörös tartomány három különböző kategóriára bontható. És ez több, mint Link seo és linkmarketing tréfa infrával.

Az infravörös sugárzási spektrum tartományai ezek:

a közeli-infravörös (near-infrared) 0,7 mikrométertől-től 1,3 μm-ig
a közepes-infravörös (mid-infrared) 1,3–3 μm
és a hőtartományú-infravörös (thermal-infrared) 3 μm-től.

Az infrafűtés esetében a hősugárzók főleg az utóbbi tartományban működnek. Továbbhaladva a skálán a spektrum sokkal hosszabb hullámhosszú (1 mm–1 m) tartománya az ún. mikrohullámú sugárzás tartománya.

Az infravörös sugárzás fizikai természete

avagy az isteni részecske nyomában

A hősugárzás természete és az infrafűtés az a két téma, amelyről az alábbiakban nem sok szó esik, legalábbis addig semmiképp, amíg meg nem tudjuk meg a linkmarketing pr-cikkből, hogy

hová tűnt Démon Hadron avagy a bozontos Higgs-bozon?

Infrahullámú részecskesugárzás – hősugárzás

A bozontos bozonok és gravírozott gravitronok sajnos nem alkalmasak lakások fűtésére, így tudományos hasznuk nagyobb, mint gyakorlati jelentőségük. Melegítésre a fotonokat kibocsájtó és elektromos árammal működő úgynevezett infra sötétsugárzók valók, amelyek az elektromágneses spektrum vörösön inneni tartományában bocsájtanak ki hideg, sötét fotonokat. Ez nem tévesztendő össze az Univerzum sötétsugárzásával, amelyet az abszolút nulla fok körüli sötét anyag bocsát ki.

A távoli infrasugárzás fizikai természetét jól érjük, talán azt is kibogozzuk, mi a fekete lyuk és mi az említett sötét anyag. No de mi a helyzet Higgins professzorral, kérdezi a Lady? Hová tűnt a hadrondémon? Ez nem fair (így mond a Lady).

A bozontos isteni részecske nyomában

Utazzunk egyet Prousttal az eltűnt részecskesugárzás nyomában, mivel a 2016-ban felröppent hír szerint eltűnt a huszonegyedik évszázad legnagyobb felfedezésére utaló jel. Ez aztán infrásan befűtött a Nagy Hadronütköztetőnek!

eltűnt a sötétsugárzó jel a nagy hadronütköztetőben

A hadronok és a vélemények ütköznek. Szerelmi Infra glanti az infravörös sötétsugárzó részecskegyorsítóban

Nem látjuk jelét a szuperszimmetriának, a mikroszkopikus fekete lyukaknak és a gravitációs kölcsönhatást közvetítő graviton részecskének sem. Ekként jött a violaszín pecsét alatt jött ez a hír az MTA-tól, de nem átallottunk kicsit beléje nyúlni. Csak úgy, mindazonáltal.

Eltűnt az évszázad legnagyobb felfedezése

vagyis az erre utaló jel a Nagy Hadronütköztetőnél

Mégis jó a standard modell: a részecskefizikusok legnagyobb, Chicagóban most zajló konferencián bejelentették, hogy a nagyenergiás tudományos közösséget izgalomban tartó, új fizikára utaló részecske „felszívódott” a legújabb mérési adatokban, pedig az LHC 2016-os adatgyűjtésének egyik fő célja e részecske létezésének ellenőrzése volt. A megfigyelés bejelentése ugyanis óriási izgalmat váltott ki a nagyenergiás közösségben, mert kilépést jelentett volna a standard modell keretei közül két ultra-infra kísérlet. Az ATLAS és a CMS is megfigyelte a részecske nyomát, de egyik sem teljesen meggyőzően. Mégis volt remény arra, hogy valami újat fedeztek fel, hiszen a megfigyelés erőssége, amelyet azzal fejezünk ki, hogy a σ (szigma) mérési bizonytalanság hányszorosával emelkedik ki az új jelenség a zajból, közel ugyanakkora volt, mint a Higgs-bozon megfigyeléséé 2011 végén (3σ körüli). A Higgs-bozon esetén ezt diadalmas bejelentés követte 2012 nyarán, amikor az újabb adatokkal mindkét kísérletnél elérte a megállapodás szerinti felfedezési küszöböt, az 5σ többletet. Izgatottan vártuk tehát a 2016-os LHC-adatokat, megerősíti-e az S részecske létezését.

Miért hozta lázba a fizikusokat az új részecske?

Jogos a kérdés, miért az izgalom, új részecske, na bumm! Csakhogy ez a geotermikus energiát megszégyenítő X részecske rettenetesen kilógott a standard modell keretei közül. Egy 750 GeV tömegű, Higgs-bozonhoz hasonló X részecske nagyon sokféleképpen elbomolhat. Ez már a sokkal könnyebb Higgs-bozonra is igaz volt, és nagyobb tömegű részecske bomlásánál sokkal több lehetőség nyílik más bomlási módok megnyilvánulására. Először a Higgs-bozon megfigyelésére is három, majd később még több bomlási módozatot vizsgáltunk. Az X részecske azonban látszólag csak a legvalószínűtlenebb, két nagyenergiás gamma-fotonra akart bomlani egy infra glanti során, a sokkal nagyobb valószínűségű bomlási csatornák nagyobb tömegű részecskékkel üresen maradtak nála. Ez tette a 2015-ös halvány megfigyelést annyira izgalmassá, hogy közzététele után néhány hónapon belül több száz elméleti fizikai publikáció fejtegette, vajon miről lehet szó. Ezeket az online sajtóban linkmarketinges public reletions cikkek népszerűsítették.

Feltételezzünk részecsketömeget és bomlási élettartamot!

A vizsgálat módszere a következő volt. Feltételezünk egy részecsketömeget és bomlási élettartamot, szimuláljuk a különböző lehetséges bomlásokat (a keletkező részecskéket átengedve a detektorszimuláción), és az eredményt összehasonlítjuk az észleléssel. Két gamma-fotonra csak S=0 vagy S=2-es perdületű, elektromosan semleges részecske tud bomlani. A 2015-ben gyűjtött teljes adathalmaz elemzése után 2016. június 16-án az ATLAS kísérlet azt közölte (egy 2861 szerzős cikkben!), hogy a kétfotonos csatornában 750 GeV körüli tömeggel 3,8σ többletet látnak S=0 és 3,9σ többletet S=2 feltételezéssel. A CMS kísérlet is látott többletet, egészen közel, 760 GeV-nél, de valamivel kisebb jelentőséggel, csak 3,4σ-val. A megdöbbentő az volt, hogy, mint már említettük, a többi lehetséges és sokkal valószínűbb bomlási csatorna semmit nem mutatott.
Nagy izgalommal vártuk tehát az LHC 2016-os újraindulását, amely a 2015-ösnél sokkal nagyobb adathalmazt ígért, és július végére már a tavalyi adatmennyiség ötszörösével szolgált.

Új adatok csökkentették az X részecske jelentőségét

Ilyenkor az egymással versengő csoportok adatelemzését a korábbi adatokon és szimulációkon szabad csak finomítani, az új adatokhoz egy bizonyos időpontig nem szabad nyúlni, és csak a már előre elfogadott módszerek eredményeit vesszük figyelembe (ezt vak elemzésnek hívjuk).

Lehangoló vagy megnyugtató eredmények?

Mindkét kísérlet 2016 legnagyobb részecskefizikai konferenciájára, a Chicagóban most zajló (2016.augusztus 4–10.), sok ezer résztvevős ICHEP-re időzítette legújabb eredményeit. A CMS-kísérlet már nyilvánosságra is hozta őket, és az eredmények egyrészt lehangolóak, másrészt igencsak biztatóak. Az új adatok csökkentették az X részecske megfigyelésének jelentőségét: a 2015-ös adathalmaz sokszorosának analízisével a 750 GeV-es többlet lecsúszott az észlelhetőségi szint alá, 2σ környékére.

Az évszázad részecskefizikai felfedezése …

… lett volna

Ez egyrészt lehangoló, hiszen szinte az évszázad részecskefizikai felfedezése lett volna, ha a standard modellnek ennyire ellentmondó jelenséget találunk. Ugyanakkor megnyugtató, hogy mégis jól ismerjük világunkat, és a standard modell továbbra is időtállónak bizonyult. Az ATLAS kísérlet teljesen azonos eredményre jutott: statisztikus ingadozás volt a 750 GeV-es többlet, semmi más. Ilyen jelenséget már többször láttunk, és ez egyáltalán nem jelent mérési hibát. Újabb adalék ahhoz, hogy óvatosan kell kezelnünk a megrázó új felfedezéseket.

Az ICHEP konferencia ugyanakkor hihetetlen mennyiségű új adatot közöl: a négy nagy LHC-kísérlet több száz új eredményt küldött be előadásra.

Összegezve: sajnos még mindig nem látjuk jelét a standard modell egyetlen kiterjesztésének sem: az olyannyira szimpatikus szuperszimmetriának, a világegyetem sötét anyagát hordozó részecskéknek, a kezdetben olyan ijesztően hangzó mikroszkópikus fekete lyukaknak és a gravitációs kölcsönhatást esetleg közvetítő graviton részecskének sem. Ugyanakkor egyre jobban pontosítjuk a világra vonatkozó tudásunkat, vizsgálva az infravörös elektromágneses sugárzás – infra fény természetét is. A Hadron démonával és a bozontos Higgs-bozonnal – vagy anélkül.