<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Kult Blog: tartalom és PR marketing</provider_name><provider_url>https://kult.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Balla D. Károj</author_name><author_url>https://kult.cafeblog.hu/author/ungpartygmail-com/</author_url><title>Független sajtó Kárpátalján</title><html>[caption id=&quot;attachment_1093&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;415&quot;]&lt;img class=&quot;wp-image-1093 size-full&quot; src=&quot;https://kult.cafeblog.hu/files/2016/02/hatodik-sip.jpg&quot; alt=&quot;első kárpátaljai irodalmi folyóirat - Hatodik Síp&quot; width=&quot;415&quot; height=&quot;205&quot; /&gt; Az első kárpátaljai magyar folyóirat - Hatodik Síp. Balla D. Károly[/caption]
&lt;h2&gt;Hatodik Síp lap, Galéria Kiadó&lt;/h2&gt;
&lt;h3&gt;Független folyóirat és könyvkiadás Kárpátalján&lt;/h3&gt;
&lt;p&gt;Az írom 1996 utáni naplómban, hogy semmit nem rovok fel magamnak életem nagy mulasztásaként jobban, mint azt, hogy a közvetlenül a rendszerváltás előtti, majd alatti és utáni években &lt;strong&gt;nem írtam naplót&lt;/strong&gt;. Amit mondjuk 1987 és 1993 között lejegyezhettem volna, ma már történelem lenne: kis helyi adalékai a világtörténelmi léptékű változásnak, a Szovjet Birodalom széthullásának, a szocialista tábor és valamennyi csatolt intézménye (KGST, Varsói Szerződés) megszűnésének.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ha ebben a 7 évben írtam volna naplót, abból nyomon lehetne követni, mit hogyan élt meg egy speciális peremhelyzetben élő értelmiségi a nagy Szovjetunió legdélnyugatibb csücskében – kisebbségi magyarként. De hát nem is csak a megélésről van szó. Hiszen a magam területén és szerény módján mégiscsak aktív részese voltam bizonyos eseményeknek, fejleményeknek.&lt;/p&gt;
&lt;h4&gt;Sikerült az első független kárpátaljai magyar folyóiratot létrehoznom&lt;/h4&gt;
&lt;p&gt;És itt most nem is arra gondolok, hogy magyarság politikai aktivizálódásában miként vettem részt – ebben voltak nálamnál sokkal rátermettebb és jelentősebb szerepet vállaló személyek, például &lt;a href=&quot;http://blog.xn--krptalja-8yac.net/fodo-sandor-emlekezete/&quot; target=&quot;_blank&quot; rel=&quot;noopener&quot;&gt;Fodó Sándor&lt;/a&gt; -, de még csak nem is arra, hogy az irodalomszervezésben milyen sikerek és kudarcok részese lehettem az említett és azt övező időszakban. Hanem arra gondolok, ami valóban izgalmas: hogyan sikerült az első független kárpátaljai magyar folyóiratot létrehoznom és az állami könyvkiadás monopóliumát megtörnöm.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ez a megfogalmazás így persze akár nagyképűségnek is tűnhet, de hát akárhogyan is nézem: a szovjet állami kiadói struktúrától független és a cenzúrahatóság jóváhagyása nélküli első periodika és első könyv mégis az én közreműködésemmel (na jó: irányításommal) került nagy példányszámban terjesztésre Kárpátalján. Eközben fontos megjegyeznem:&lt;/p&gt;
&lt;h3 style=&quot;padding-left: 30px&quot;&gt;&lt;strong&gt;ezek nem voltak szamizdat kiadványok&lt;/strong&gt;,&lt;/h3&gt;
&lt;p&gt;hanem úgy jelentek meg, hogy jogilag legális magyarországi kiadói hátteret teremtettünk mögé, de mind a szerkesztés, mind a terjesztés a Szovjetunió kötelékébe még bőven beletartozó Kárpátalján történt (sőt, az első könyv esetében a nyomdáztatás is). Mindezek most leginkább azért jutottak eszembe, mert gondozója lettem egy dokumentumokkal, fotókkal gazdagon illusztrált személyes visszaemlékezésnek, pontosabban az anyag internetes megjelenését segítettem elő. A szerző éppen az említett időszakban, a magyarországi rendszerváltást megelőző években &lt;strong&gt;szamizdat kiadványokat jelentetett meg&lt;/strong&gt;  és a demokratikus ellenzék politikai megmozdulásaiban is szerepet vállalt (március 15-i és október 23-i tüntetések  1986-89 között). Az anyaggal való foglalatosság és a jó internetes szerepléshez szükséges keresőmarketing-munka késztetett arra, hogy igen röviden összefoglaljam, leginkább a magam számára dokumentáljam a következőket (magamról álszerénységből 3. személyben szólva):&lt;/p&gt;
&lt;h1&gt;Független sajtó Kárpátalján&lt;/h1&gt;
&lt;h2&gt;A Hatodik Síp Alapítvány kiadványai&lt;/h2&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt; Az irodalmi folyóirat&lt;/strong&gt; Az 1944 utáni Kárpátalja első független sajtótermékét, egyben első irodalmi folyóiratát Balla D. Károly hívta életre 1989-ben. A lap &lt;em&gt;budapesti kiadói és ungvári szerkesztőségi háttérrel&lt;/em&gt; kezdte működését, terjesztése főleg Kárpátalján történt. A lapbejegyzést és a működés jogi kereteit kezdetben az ipari tevékenységet folytató Mandátum Kft-n belüli, Németh István vezette kiadói műhely,&lt;strong&gt; a Mandátum Kiadó biztosította&lt;/strong&gt; (1989-1990), majd a vállalati egységek szétválásával a Németh István vezette különböző alakulatok: először a Mandátum Könyv Bt (1990-1991), majd az Új Mandátum Könyv Bt. (1992), később az Új Mandátum Kiadó (1992) vette át. A lap mögött kezdettől a Balla D. Károly alapította és Németh István elnöklésével működő Hatodik Síp Alapítvány állt. A &lt;strong&gt;Hatodik Síp irodalmi folyóirat&lt;/strong&gt; impresszumában 1993-ban ez szerepelt: &lt;em&gt;Kiadja a Hatodik Síp Alapítvány az Új Mandátum Könyvkiadó közreműködésével&lt;/em&gt;. – Az irodalmi orgánumot alapításától 1993-ig Balla D. Károly jegyezte főszerkesztőként. Miután kivált a csapatból, megszűnéséig a lapot Penckófer János szerkesztette Beregszászban. Az 1999-es évfolyam már nem számonként, hanem egyetlen kötetbe gyűjtve látott napvilágot – egyben ez volt az orgánum utolsó megjelenése.&lt;/p&gt;
&lt;h2&gt;A Hatodik Síp Könyvek – az első fecskék&lt;/h2&gt;
&lt;p&gt;Bármilyen könyv a Szovjetunióban csakis hivatalos, állami könyvkiadónál jelenhetett meg, sem független kiadók létesítésére, sem magánkiadásra nem volt lehetőség még az 1985-öt követő halovány demokratizálódás idején (peresztrojka, glasznoszty) sem. A Hatodik Síp Alapítvány közreműködésével &lt;strong&gt;Kárpátalján&lt;/strong&gt; &lt;strong&gt;1991-ben mégis sikerült  megtörni – vagy legalábbis megkerülni – az állami könyvkiadás monopóliumát &lt;/strong&gt;azzal, hogy &lt;em&gt;az ungvári szerkesztőség gondozásában, ungvári nyomdai előállítással (!) és kárpátaljai szerkesztésben, majd terjesztésben – ám budapesti kiadói háttérrel! – kezdetét vette a Hatodik Síp Könyvek sorozat első darabjainak a kiadása.&lt;/em&gt; Ez óriási lendületet adott nem csupán az itt élő alkotóknak, hanem egyszersmind &lt;strong&gt;előkészítette a helyi magánkiadók alakulását&lt;/strong&gt;. A könyvsorozat induló címei voltak: Nagy Zoltán Mihály: A Sátán fattya (1991), Böszörményi Gyula: Kucó (1991). Finta Éva: A lét dicsérete (1991), Vári Fábián László: Kivont kardok közt (1991), Balla D. Károly: Hóban és homokon (1991), EXTRA HUNGARIAM c. antológia (1992)&lt;/p&gt;
&lt;h3&gt;Kiléptem a Hatodik Sípból, jött a Galéria&lt;/h3&gt;
&lt;p&gt;A használt formula szerint&lt;/p&gt;
&lt;blockquote&gt;
&lt;p&gt;Balla D. Károly 1993-as kiválását követően a Hatodik Síp Alapítvány a Németh István vezette budapesti Új Mandátum Könyvkiadóval és a beregszászi bejegyzésű, Penckófer János vezette Mandátum Kiadóval közreműködve több időszaki kiadványt is kiadott (&lt;em&gt;Hatodik Síp, Emberhalász, Kisebbségkutatás&lt;/em&gt;), és jelentős könyvkiadóként működött (a szépirodalom mellett különösen a néprajzi-történelmi tárgyú kiadványok megjelentetése terén jeleskedtek). Az együttműködés néhány esztendő múltán megszűnt, az Új Mandátum 1999. után már nem adott ki a kárpátaljai műhellyel közösen sem lapokat, sem könyveket.&lt;/p&gt;
&lt;/blockquote&gt;
&lt;h2&gt;A Galéria Kiadó működése&lt;/h2&gt;
&lt;p&gt;&lt;strong&gt; A Galéria Kiadó &lt;em&gt;Kárpátalja első magánkiadójaként&lt;/em&gt; 1992-ben jött létre&lt;/strong&gt; és 1996. január 1-jével szűnt meg. Alapítói: Balla D. Károly (főszerkesztő, kiadóvezető) és Vereczkey Béla (igazgató). 1995-ig a javarészt festőművészek alapította Galéria Kisvállalaton belül működött, majd közel két éven át a Balla D. Károly alapította &lt;em&gt;Galéria-Ecriture Magánvállalat keretében&lt;/em&gt;, s ez utóbbival együtt szűnt meg 1996-ban. &lt;strong&gt;A Galéria Kiadó működésének rövid ideje alatt 30-nál több könyvet jelentetett meg&lt;/strong&gt;; égisze alatt kezdte működését a &lt;em&gt;Pánsíp&lt;/em&gt; kulturális magazin is. A Galéria Kiadó bizonyos tevékenységi köreit az 1995-ben alapított UngBereg Irodalmi és Művelődési Alapítvány vette át, illetve a Pánsíp szerkesztősége vitte tovább. Az UngBereg Alapítvány 2002-től szüntette be működését, és a &lt;em&gt;Pánsíp &lt;/em&gt;szerkesztőségének is megszűntek az intézményi-jogi keretei, működése gyakorlatilag Balla D. Károly szerkesztői magántevékenységére korlátozódott: 2000-től a lap nyomtatásban már nem jelent meg, internetes folyóiratként működött és négy év alatt nyolc digitális folyóiratszáma jelent meg az interneten. Mára a fent említett orgánumok és kiadói formációk közül tehát egyik sem működik – de a folyóiratszámok és könyvek megmaradtak.&lt;/p&gt;
&lt;h4&gt;&lt;strong&gt;A Galéria Kiadó fontosabb könyveiből: 1993-1995&lt;/strong&gt;&lt;/h4&gt;
&lt;ul&gt;
&lt;li&gt;Sütő Kálmán: Holdarcba nézve (versek, 1992, 152 old.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Kecskés Béla: Pattog a rozsda (versek, 1992, 96 old.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Balog Sándor: Sorsüldözöttek (dok.regény, 1992, 96 old.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Balog Sándor id.: Gyöngykaláris (tiszaháti társas mulatságok) (néprajz, 1993, 80 old.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Razzia (Pócs István szerk.: ifjúsági antológia, 1993, 104 old.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Balla D. Károly: Kis(ebbségi) magyar skizofrénia (publicisztika, 1993, 176 old.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Kőszeghy Elemér: Egy kis csodát (versek, 1993, 120 old.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Horváth Sándor: Távolságok (versek, 1993, 88 old.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Balla D. Károly: Karnyújtásnyira (novellák, színművek, regényrészlet, 1993, 176 old.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Mezsgyén állva (a kárpátaljai magyar értelmiség az ezredfordulón) (Balla D. Károly szerk.: interjúk, 1993, 176 old.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Finta Éva: Párkák (verses színmű, 1993, 88 old.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Cséka György: klondájk: egymillió fallikus csillogás (versek, 1994, 96 old.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Töredék hazácska (Berniczky Éva szerk.: versantológia, 1994, 152 old.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Bartha Gusztáv: Korok (színművek, 1994, 104 old.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Bendász István—Bendász Dániel: Helytállás és tanúságtétel (dokumentumok elhurcolt papokról,1994, 172 old.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Balla László: Csillagírás (kortárs ukrán költők versei) (műfordítás, 1994, 216 old.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Balla László: Erdélyi Béla és kortársai (kárpátalja képzőművészeinek három nemzedéke) (monográfia, 1994, 88 old. +24 képoldal.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Kecskés Béla: Bogárbál (gyermekversek, 1994, 60 old.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;A Lendület évei (a József Attila Alkotóközösség publikációi) (Balla D. Károly szerk.: bibliográfia, 1994, 60 old.)&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;Pócs István: Álarcosbál (versek, 1995, 80 old.) Kapcsolódó anyagok:&lt;/li&gt;
&lt;/ul&gt;
&lt;p&gt;Források:&lt;/p&gt;
&lt;ul&gt;
&lt;li&gt;&lt;a href=&quot;http://szamizdat.balla.biz/&quot; target=&quot;_blank&quot; rel=&quot;noopener&quot;&gt;Független magyar könyvkiadás Kárpátalján&lt;/a&gt;&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;&lt;a href=&quot;http://blog.xn--krptalja-8yac.net/fuggetlen-sajto-karpataljan/&quot;&gt;Hatodik Síp folyóirat - Független sajtó Kárpátalján&lt;/a&gt;&lt;/li&gt;
&lt;/ul&gt;
&lt;p&gt;Kortárs magyar irodalom, határontúli magyar irodalom, határon túli magyarság, kárpátaljai magyarság, kultúra, szépirodalom, periodika, lapkiadás, sajtóorgánum&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://kult.cafeblog.hu/files/2016/02/hatodik-sip-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>