A kör négyszögesítése
Vizuális terápia a művészet és a svindli határán
Személyiségteszt a moziban: ha végignézed, önazonos vagy. De kicsoda?
Érdeklődési körünk négyszögesítése Semmivé
Ruben Östlund A négyzet (The Square, 2017) című filmalkotása 2017-ben mind a kifinomult és fanyalgásra szakosodott filmszakmai körökben, mind az elégedetlenkedni ugyancsak hajlamos nézők körében jó nagy port kavart: többek között elnyerte Cannes-ban az Arany Pálmát, megkapta továbbá az Európai Filmdíjat és a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára is jelölték – ez utóbbi attól is emlékezetes, hogy A négyzetet kedvencünkkel, Enyedi Ildikó lenyűgöző, egyszerre brutálisan naturális és emelkedetten költői Testről és lélekről című alkotásával együtt nominálták az elismerésre. Östlund esetében a díj- és jelöléseső a politikai hátterétől szabadulni nem képes ítéletek ismeretében egyáltalán nem a véletlen műve, hiszen a svéd rendező olyan filmet készített, amelynél aktuálisabbat és intellektuálisabbat nehezen találunk az elmúlt év mozgóképei között. Érintve van itt minden, ami manapság foglalkoztatja a nyugati társadalmak emberét: a személyiség elidegenedése és védtelensége, a politikai baloldal lassú haldoklása és a szociális érzékenység hiánya, a nagy fokú bevándorlás, a családmodell kérdésessége, no meg az is, hogy miben áll a művészet lényege és hogyan különböztethető meg a csalástól. Illetve: maga a csalás is lehet-e művészi erejű.
A svéd rendezőnek sikerült érdeklődési körünket négyszögesítenie.
Sőt, egy megmondóember például éppenséggel azt találta nyilatkozni, hogy amíg vannak olyan provokatív és a nézői igényeknek teljesen szembemenő rendezők, mint Östlund, addig nem kell félteni a jövő filmművészetét.
Félti a fene, se szorongás, se félelem, se pánik ne törjön ránk… Ha vagyunk annyira perverzek, hogy az elmúlt években hosszú és bizarr európai filmek kulcsszóval keresgéltünk megnézésre váró és a mentális terápia címkével ellátott alkotásokat a Google-ban, egész jó ajánló listákat találhattunk. Ilyen a mi derékszögű négyszögünk is.
A lavina-pániktól az erőszak-performanszig
Lássuk a sztorit. A lavina miatt bepánikolt családapa kálváriája után (zárójelben: Lavina, 2014, ez is finom sztori: egy hatalmas lavina elsöpri a síparadicsom nagy részét, miközben épp egy pályaszéli étteremben pihen a család. Az anya első gondolata, hogy gyermekeit megóvja, férje után üvölt segítségért, a menekülési ösztön miatt pánikba esett apa azonban a saját bőrét mentve menekül a lavina elől; a család túléli a katasztrófát, ám az igazi dráma akkor kezdődik, amikor Thomas, az édesapa és a feleség is szembesül a férfi gyávaságával – zárójel bezárva ) Ruben Östlund ezúttal egy múzeumigazgatóról forgatott filmet, akinek látszólag piti dolog miatt teljesen felborul az élete: egy jól megszervezett akció keretében ellopják a telefonját. A mindig visszafogott, nyugodt Christian egyre idegesebben próbálja visszaszerezni a tulajdonát, miközben egy amerikai újságíróval is viszonyba kezd, hogy a végén aztán minden összedőljön.
Cinikus, szatirikus, ironikus, vicces, drámai, abszurd: rengeteg jelzőt lehet A négyzetre aggatni, de leginkább a kiborító az, ami elsőre eszébe jut az embernek a látottak után.
A megjelent viszonylag jó kritikák mellett leginkább arról a bizonyos, tizenkét (!) percig tartó majmos jelenetről írtak sokat a különböző filmes újságok. A Terry Notary által játszott erőszak-performansz valójában a múzeumi gálára meghívott művészek és rokonaik, barátaik terrorizálásról szól, ami két percig egy szavakkal kifejezhetetlen döbbenetet vált ki, majd amikor a hollywoodi abszurdhoz szokott közönség azt érzi, hogy itt már biztos vágás következik, akkor Östlund beint és csak annyit mond, hogy de a móka még csak el sem kezdődött! Akár ki is törhet a pánik a moziban!
Menekülési ösztön: ki a moziból!
De nem! A kínos mosolygást, esetleg nevetést aztán felváltja valami iszonyú érzés, fóbiás szorongás, ami alatt egyre inkább azt érezni, hogy pont úgy terrorizálva van minden néző, mint azok, akik valóban ott ülnek és a hajukon fogva rángatja le őket a székeikről a vadember. Döbbenetesen hatásos jelenet, aminek végén ugyanolyan hálásak vagyunk Östlundnak, hogy abbahagyta, mint amennyire mérgesek voltunk rá a 12 perces vizuális-morális kínzásért. Na jó, nevezhetjük szociális pszichoterápiának is. De az egészséges menekülési ösztönünk mégis azt súgja: ki a moziból, de mielőbb! …Ám maradunk.
A film epizodikussága lehetne erény, azonban gyakran inkább a hátulütője a műegésznek: néha olyan érzésünk támad, mintha a rendező nem tudta volna kézben tartani a kompakt egészet, főleg az újságíróval kialakult viszony bemutatása során. Az esetlegesség is lehet, persze, művészi koncepció.
Mindezekkel együtt fontos leszögezni, hogy A négyzet inkább abszurd, mint vicces, inkább pszichodráma mint komédia, Anne látszólag cél nélküli háziállata is inkább azt jelképezi, hogy ezen a filmen nagyobb eséllyel bizonytalanul, kínosan és szorongva somolyogsz vagy húzod fel a szemöldököd, semmint önfeledten röhögsz. Ha végig bírod nézni, önfegyelmező viselkedésterápiának is felfoghatod a szeánszt.
A jelentés és a Semmi
Megkísért Malevics fekete négyzete
Túl általános jelentése miatt a címről is ejteni kell néhány szót, hiszen Christian és szinte az összes karakter remek jellemábrázolása és pszichológiai fejlődése mellett a négyzet az, ami igazán fontos a filmben vagy a kikölcsönzött videón.
A négyzet jelentése a matematikában ismert, a filmben egy kis terület a múzeum előtt neoncsővel elkerítve, mellé írva egy semmitmondó szöveggel, amelyet mindenki úgy ért, ahogy akar, de pontosan ez is a lényeg. A művészetnek eladott Semmi persze Malevics Fekete négyzete óta (na tessék, semmi a négyzeten!) nem új keletű dolog, ahogy Christian és csapata sem az elsők, akik ezzel próbálkoznak, az viszont zseniális, mennyire nem aggódik amiatt, hogy saját maga sem tudja megmondani az egész projekt értelmét, jelentését (első jelenet).
Bezárkózás, elhallgatás: egyfajta agorafóbia
A gyógyult pánikbeteg hírében álló Östlund azt mondta, szó szerint egyszerre mindenről akart beszélni, így a történet igazából csak ürügy, hogy olyan kimondatlan, de az egész játékidő alatt csendben boncolgatott témákra hívja fel a figyelmet, mint a safe space, azaz a saját magunk személyi terébe húzódzkodás (egyfajta agorafóbia) a párbeszéd helyett, a baloldal lassú haldoklása, a bevándorlás, a furcsa svéd családmodell vagy a művészet és a svindli közti vékony határvonal.
Claes Bang játssza a főszereplőt és remek érzékkel mutatja be a kívülről elegáns, mindig közönyös svédet, aki egy percre sem akarja tudomásul venni, hogy élete már rég kicsúszott az irányítása alól. Végtére legyen számos hibája és unalmas perce a filmnek, amíg vannak olyan provokatív és a nézői igényeknek teljesen szembemenő rendezők, mint Östlund, addig nincs mitől félteni a jövő filmművészetét. Hát jó. Szorongás, félelem és pánikroham kizárva. A fanyalgás maradhat a vizuális terápia idejére.
Cím: A négyzet. Rendező: Ruben Östlund. Producer: Erik Hemmendorff. Vágó: Jacob Secher Schulsinger, Ruben Östlund. Operatőr: Fredrik Wenzel. Szereplők: Claes Bang, Elisabeth Moss, Dominic West, Terry Notary, Christopher LaEsso
A geometriában a négyzet szabályos négyszög (olyan négyszög, amelynek minden oldala és minden szöge egyenlő; a szögek 90 fokosak). A gyűjtőfogalom magában foglalja az alacsonyabb kategóriákat: minden négyzet rombusz is egyben (mert egyenlők az oldalai), ugyanakkor téglalap is (mert egyenlők a szögei), továbbá paralelogramma (mert a szemközti oldalai párhuzamosak), illetve trapéz is (mint minden paralelogramma), ezeken túl deltoid is, érintőnégyszög is (mint minden rombusz), és húrnégyszög is (mint minden téglalap). Továbbá filmcím…
kultúra - irodalom - könyv - filmek - honlap-seo és marketing pr-cikk linképítés
Balla D. Károly az interneten | Minden Könyvek - Balla D. Károly liberális kultblogja | Keresőmarketing és Google keresőoptimalizálás: honlap-seo és pr-cikkes linképítés
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: