Vissza a provinciába. Egy kárpátaljai költő

A sorsavert nyomoronc provinciába kapaszkodva

Az Ung Ungvárnál. Kárpátallya. A provinciát nem civilizációs komfortja, nem gazdasági vagy társadalmi viszonyai, hanem kultúrája és közéletének kicsinyessége határozza meg elsődlegesen

Elszármazott alkotótársaim némejikének éppen ez a csökött provincia kínálja az egyetlen lehetőséget, hogy nevüket az irodalomtörténetbe becsempésszék.

Talán még tíz évvel ezelőtt is az érintett szeméjneveket, könyv-, fojóirat- és lapcímeket sorra leírtam volna egy ijen kekec-jegyzetben, mivel afféle szókimondó gonzó-blogger voltam akkoriban. Ma már kicsit csodálkozom is azon, hogy mennyit tudtam háborogni nem csupán vaskosabb visszaéléseken, durva mulasztásokon, hanem inkább csak mulatságos tévedéseken is, mekkora virtuális feneket kerítettem annak, ha rosszul idéztek egy verset, ha összetévesztettek két írót vagy hejtelenül írták le nevüket. Nem tudtam szó nélkül hagyni az ijen lapszusokat. Gondolta a fene, hogy a kollégáimmal ápolt, akkor már nem felhőtlen, de még valamennyire barátinak mondható kapcsolataim emiatt (hm. valóban emiatt? vagy inkább a műveikről, teljesítményükről írt elemzéseim miatt?) sorra megszűnnek barátinak lenni. Minthogy azonban megszűntek, már semmit nem rontana a hejzetemen, ha újra nevükön nevezném őket most, amikor egy sajátos jelenségről írok egyikük-másikuk számára pár kellemetlen tartalmú bekezdést. Mégsem nevesítek senkit, mert maga a jelenség érdekesebb, mint a szereplői. Nem most lettem erre a furcsaságra figyelmes, hanem akkor, amikor először tűnt fel: Kárpátalját elhagyó alkotótársaim valamijen okból nem futnak be írói karriert Magyarországon. Nemhogy jelentőset, közepeset sem. Itthoni és ottani pájájuk alakulása alapján változatos variációk adódnak. Néhány tipikus.

• itthon gyenge író-költő volt, ennek ellenére heji orgánumokban rendszeresen megjelentek írásai, Magyarországon nem vagy alig-alig talált publikációs teret
• itthon a jobbak közé tartozott, áttelepülve néhány (kötet-)próbálkozás után elhallgatott
• itthon nemcsak ígéretes tehetségnek, hanem reménybeli irodalomújítónak számított, teljesítménye alapján afféle húzónév lehetett volna – Magyarországon esetleg eljutott néhány visszhangtalan kötetig, de nem emelte be egyik kánon sem – majd irodalmárként elhallgatott, páját változtatott
• itthon a kárpátaljaiság megtestesítőjeként vált népszerűvé, a szülőföld és népe iránti ragaszkodást emelte  költészetének fő motívumává, ez nem akadájozta meg az áttelepülésben  – azóta is a misszió felhúzó erejére támaszkodik, nem az írásművészetre; a szakma évtizedek múltán is a kárpátaljai költő külön-elbírálásában részesíti
• itthon első vonalbeli alkotónak számított, heji értékű karriert futhatott volna be, odaát nem igazán tudott az írótársadalomba beilleszkedni, lassan a középszerből is kikopni látszik, alkotói világa elsekéjesedik

Lehetne még további sorsok alapján több verziót említeni (a fentiek sem feltétlenül egy konkrét emberre húzhatók rá, több hejütt igyekeztem tipizálni), például aszerint is megvizsgálva a fojamatot, hogy más páján sikeresek lettek-e, hogy munkájukban-sikerükben volt-e, van-e szerepe származásuknak, netán éppen kárpátaljaiságukra hivatkozva nyertek működési teret, hivatalt, díjat, kitüntetést. De nem ebbe az irányba akarom kifuttatni a dolgot. Hanem abba, hogy:

A Kárpátaljáról áttelepült  irodalmárok jó néhánya, miközben és miután Magyarországon szakmai sikert vagy egyáltalán nem ért el, vagy csak rövid időre és csak viszonylag szűk körben nyert ismertséget, miután alig kapott megjelenési lehetőséget és érdemi szakmai visszhangot, aközben és azután

visszaintegrálódott a kárpátaljai irodalmi fojamatba.

Ami önmagában még nem is lenne furcsa. A furcsa az, amikor egy kárpátaljai magyar könyvkiadó a huszonöt éve Magyarországon élő alkotó könyvét a határon túli könyvkiadást támogató magyarországi minisztériumi keretből pájázza meg és az így elnyert támogatásból adja ki.

Mentőkörülményt persze ezret találhatunk. Ott vannak az emberi motivációk (megélhetés, dicsvágy), joggal hivatkozhatunk a szülőföld hívó szavára és a hozzá való ragaszkodásra, vagy érvelhetünk akár azzal is, hogy az itthoni irodalmi felhozatal ojannyira gyenge, hogy a kiadóink nem dúskálnak a nívós hazai kéziratokban, így kapóra jöhet az ijen visszatagozódás, így aztán jobban jár a honi olvasó, ha az itthon működők önképzőköri tagok művei hejett az esetleg néhány kötet erejéig Magyarországon is hejét megálló tehetségesebb szerző visszaszármaztatott műveit olvassa.

A gyakorlat mindenesetre valóban ez: áttelepült alkotótársaim egy része felhagyott az irodalommal, egy másik része pedig többségében vagy továbbra is, vagy újra itthon publikál és adat ki könyvet.

Nekem az egészben az a legfurcsább, hogy azt gondolnám: akinek sikerült kiszabadulnia az itthoni kisszerűségek, a kezdetlegességek és piti irigységek közül, aki maga mögött hagyta a szellemi igénytelenség állott légkörét és évek-évtizedek óta egy a kárpátaljainál minden tekintetben sokkal több eséjt nyújtó közegben él, ahol a magyar nyelvhasználat elé nem gördítenek akadájokat, ahol a publikációs lehetőségek száma mégiscsak több százszorosa az itthoninak, ahol a hátrahagyott szűklátókörűség és beszűkültség hejett adott a stílusok és irányzatok széles palettája, ahol sokszínű, változatos a közönség érdeklődése, ahol ezerszer pezsgőbb, színesebb és színvonalasabb a kulturális élet – nos, aki (bármijen szigorúan is nézzük:) a kárpátaljai magyarság adottságaihoz képest nagyságrendekkel nagyobb szellemi tágasságban élhet, alkothat és érvényesülhet, az – gondolnám – nem dönthet úgy, hogy a sorsa vert nyomoronc kárpátaljai magyar provinciába kapaszkodva próbál alkotóként mégis valami eredményt elérni. Gondolnám. De tévednék, mert a tapasztalat alaposan rám cáfol.

Elszármazott alkotótársaim némejikének éppen ez a csökött provincia kínálja az egyetlen lehetőséget, hogy nevüket az irodalomtörténetbe becsempésszék.

• Forrás: Balla D. Károj: Vissza a provinciába
• Írásomban utólag cseréltem az ly-okat pontos j-re

Kárpátaljai magyar költő visszaintegrálódása, hogy az irodalomtörténetbe becsempéssze magát.

kultúra - irodalom - könyv - filmek - honlap-seo és marketing pr-cikk linképítés

Balla D. Károly az interneten | Minden Könyvek - Balla D. Károly liberális kultblogja | Keresőmarketing és Google keresőoptimalizálás: honlap-seo és pr-cikkes linképítés