A pszichodráma kettőséből a pszicho nem eléggé drámai, ami drámai, abban meg kevés a mélylélektan. A felszínen viszont vibrál az izgalom. Aludni jól fogsz utána.
El kell ismerni, hogy a kompozíció a maga nemében mesteri: dinamikájával, a drasztikus és nyugodt-sejtelmes részek váltakozásával, a cseppenként adagolt információkkal pillanatra sem engedi lankadni a figyelmet. Ugyanakkor a viharvert szigeten vagy a zegzugos börtönfolyosókon és a világítótoronyban való bolyongás ócska kliséket követ, túl átlátszóan „félelmetes”. Vegyes hatást váltottak ki belőlem a főhős álmainak, múlt-vízióinak a képei: a bemutatott sok szörnyűség ellenére ezek erős stilizáltságuk miatt inkább költőiek („gyönyörű” hullákat és hullapózokat látni például), hangulati értékük és művészi erejük kétségtelen, mesterkéltségük, teatralitásuk azonban zavaró: tipikusan az az eset, amikor a hatásosság és a hatásvadászat túl közel kerül egymáshoz. Ugyanez többé-kevésbé a film egészéről is elmondható: minden nagyszerűsége ellenére a Viharszigetre rávetül önnön erényinek súlyos tehertétele.
Balla D. Károly az interneten | Minden Könyvek - Balla D. Károly liberális kultblogja | Keresőmarketing és Google keresőoptimalizálás: honlap-seo és pr-cikkes linképítés