Hatás és hatásvadászat világítótoronnyal
A pszichodráma kettőséből a pszicho nem eléggé drámai, ami drámai, abban meg kevés a mélylélektan. A felszínen viszont vibrál az izgalom. Aludni jól fogsz utána.
Scorsese: Viharsziget

El kell ismerni, hogy a kompozíció a maga nemében mesteri: dinamikájával, a drasztikus és nyugodt-sejtelmes részek váltakozásával, a cseppenként adagolt információkkal pillanatra sem engedi lankadni a figyelmet. Ugyanakkor a viharvert szigeten vagy a zegzugos börtönfolyosókon és a világítótoronyban való bolyongás ócska kliséket követ, túl átlátszóan „félelmetes”. Vegyes hatást váltottak ki belőlem a főhős álmainak, múlt-vízióinak a képei: a bemutatott sok szörnyűség ellenére ezek erős stilizáltságuk miatt inkább költőiek („gyönyörű” hullákat és hullapózokat látni például), hangulati értékük és művészi erejük kétségtelen, mesterkéltségük, teatralitásuk azonban zavaró: tipikusan az az eset, amikor a hatásosság és a hatásvadászat túl közel kerül egymáshoz. Ugyanez többé-kevésbé a film egészéről is elmondható: minden nagyszerűsége ellenére a Viharszigetre rávetül önnön erényinek súlyos tehertétele.
rendező: Martin Scorsese, író: Dennis Lehane, szereplők: Leonardo DiCaprio (Teddy Daniels), Mark Ruffalo (Chuck Aule), Ben Kingsley (Dr. John Cawley), Emily Mortimer (Rachel Solando), Michelle Williams (Dolores Chanal), Max von Sydow (Dr. Jeremiah Naehring), Jackie Earle Haley (George Noyce) -pszichológia – pszichodráma
kultúra - irodalom - könyv - filmek - honlap-seo és marketing pr-cikk linképítés
Balla D. Károly az interneten | Minden Könyvek - Balla D. Károly liberális kultblogja | Keresőmarketing és Google keresőoptimalizálás: honlap-seo és pr-cikkes linképítés


Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: